RSS Youtube Facebook "Több mint 140 éve az érték a mérték!"
2019. október 18. Péntek
Lukács
 

Jági Tanösvény

Jági TanösvényKirándulás a Budai-hegyekben

A minap végre kiszabadultunk a megszokott, kissé talán unott hétköznapokból a természetbe és elmentünk kirándulni a Budai-hegyekbe. Buszunkkal egy takaros kis házig meg sem álltunk, itt felszállt az idegenvezetőnk és hozta magával a táskáinkat, amikről később még részletesebben mesélek.

Először egy kis eligazítást kaptunk. Kézbe vehettük a táskáinkat. Megtudhattuk, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park ezen része Európa Diplomás hely, ami Magyarországon összesen 3 területet illet meg. Na, de ez nem olyan diploma, amit az ember szerezhet meg nagy munka árán az egyetemen. Ezt a díjat védett területek kaphatják meg 5 évre. Pénzbeli juttatásokkal nem, viszont cserébe rengeteg kötelességgel jár. Ha nem teljesítik a követelményeket 5 év múlva a következő ellenőrzésnél elvehetik a címet.

Egy tisztásra értünk, ahol egy mesterségesen duzzasztott tó állt. A Jági-tavat az oda telepített sváb munkások hozták létre az oda csordogáló forrásokból, azzal a céllal, hogy pisztrángot telepítsenek ide. Ez a terv nem jött be, de számos védett állatfaj található a vízben. Itt szembesülhettünk azzal mit művelnek az itt élő, velünk egykorú fiatalok egy-egy buli alkalmával. Kérdeztük, hogy mit lehetne ez ellen tenni, de talán az emberek fejében kéne valamit megváltoztatni, hogy megértsek a Földet nem örökbe kaptuk, csak kölcsön, az unokáinktól...

Továbbsétálva elértük második megállónkat, egy régi bányát, ahol egy hatalmas dolomit sziklánál mutatta be vezetőnk, mikor és hogyan alakult ki az üledékes kőzet. Megtudhattuk, hogy Magyarország helyén hatalmas mennyiségű víz volt, belőle kisebb-nagyobb dolomit sziklák emelkedtek ki. A karcolások, amiket rajta láthatunk az óceánban levő áramlások irányának megváltoztatásával jöttek létre.

A harmadik megállónál a padokat látva azt hittük pihenhetünk. Mi tagadás sétálni nem kellett, de pihenni se pihenhettünk. Megismerkedtünk a speciális táskánkban rejlő érdekes tárgyakkal. Tudjátok mi a szipóka? Egy olyan henger alakú műanyag doboz, aminek mind a két végén cső van, és ha megszívjuk az egyik oldalán, akkor a másik csövön át a dobozba szívhatjuk a bogarat. Elvileg sérülés nélkül megússza, bár fogalmam sincs, hogy tényleg így van-e, mert nekem nem sikerült rájönni a technikájára. Viszont a nagyítóval ellátott edényt sikeresen használni tudtam, és fogtam vele egy bodobácsot, igen, azt a piros-fekete bogarat, amit minden óvodás és kis iskolás is ismer.

Más szerencsésebben járt. Két osztálytársam egy-egy farkaspókot fogott el, összeengedésük után lázasan figyelhettük a nagyítón keresztül, hogyan küzdenek meg egymással. De megcsodálhattuk az araszoló lepkehernyót, ami így kinagyítva elég szőrősnek nézett ki, de édesen araszolt ide-oda az edényben. Fogtunk még egy furcsa, nagyon apró, még kinagyítva is alig pár mm nagyságú, sárga bogarat, amiről a vezetőnk viccesen megjegyezte itt véget ért a tudása, fogalma sincs mi is lehet az. Ezután a bogár, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szökött a doboz levegőztető nyílásán. Miután aktívan „kipihentük” magunkat újult erővel siettünk tovább.

A következő helyen, ahol megálltunk a távcsövünkre volt szükség, amit szintén a táskánk rejtett. Kémlelhettünk vele a távolba, és megkereshettük az Ördög-hegy nevezetű sziklát, bár a ködös idő miatt alig láttunk belőle valamit. Nem aggódtunk annyira, mert így legalább az osztálytársainkat hozhattuk vele közelebb.

Siettünk is tovább, mert egy helyben ácsorogva azért elég hideg volt az a 10-12 °C, bár volt, akinek rövidgatyában is melege volt. Ezek után egy elkerített részre léptünk be, ami azért volt kerítéssel védve, mert fokozottan védett területnek nyilvánították. Itt aztán tényleg nem térhettünk le a kijelölt útról. Így viszont majdnem legurultunk a meredek lejtőn.
Elértünk a Hársas-forráshoz, ami most ki volt száradva. A patak 50 méteres körzetében semmilyen tevékenységet nem lehet csinálni, még egy fűszálat se téphetnek ki az emberek. Itt újabb feladatot kaptunk. 8 megjelölt fa található ott, amiről meg kellett állapítani a fakéreg határozó segítségével a pontos fafajt. Vezetőnk szerint azért különleges ez a hely, mert itt mind a 8 erre a területre jellemző őshonos (endemikus) fafaj megtalálható egy helyen.

A kirándulás során megtudhattuk, hogy az akácfa nagy ellensége az erdészeknek, mert gyorsan nő, és szinte lehetetlen kiirtani. Megtudhattuk azt is, hogy a feketefenyő - ami elég nagy területen uralja az erdő növényzetét megkötve a talajt-, nem őshonos faj, és évtizedekbe kerül az, hogy a feketefenyőt felváltsa az itt endemikus fajok világa.

Az utolsó helyen találtunk vadrózsát, aminek a termése a csipkebogyó vérnyomáscsökkentő hatású. Ettünk galagonyát, ami tényleg úgy izzott, ahogy azt Weöres Sándor írta versében, és megkóstoltuk még a kökényt is.

Végül leadtuk a táskáinkat, felszálltunk a buszra és robogtunk haza fele. A buszon fáradtan rogytunk le az üléseinkre, de azért bulizni még volt ereje néhány embernek. A busz hátuljában hatalmas party hangulat kerekedett percek alatt a legnagyobb mai slágerekre.

Összességében a vezetőnk nagyon felkészült volt, és nem hagyta, hogy lankadjon a figyelmünk. Én nagyon jól éreztem magam a rendhagyó környezetvédelem órán.

Kiss Adrienn

11. C       

Elérhetőségek

Budapesti Műszaki Szakképzési Centrum Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakgimnáziuma
OM azonosító: 203 058
Intézménykód: 051406
Levelezési cím: 1146 Budapest, Thököly út 48-54.
E-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Telefon: +36 1 343 4810
Fax: +36 1 343 6036